A babavárás csodás időszak egy leendő édesanya életében, mondhatni izgalommal és élményekkel teli. Fantasztikus érzés, amikor elkezd a baba rugdosni, mocorogni, ráadásul ilyenkor az ételek tekintetében is teljesen más dolgokat kívánunk meg. Vannak babonák arra vonatkozóan is, hogy az ízek, amiket kívánunk, utalnak arra, hogy milyen nemű magzatot hordunk a szívünk alatt. A hiedelmek úgy tartják, hogy, akik inkább az édesebb dolgokat kívánják, azok lánygyermeket várnak, akik pedig a sósat, savanyút, minden bizonnyal kisfiút. Viszont ezek még nem garantálnak semmit, hiszen számos kismama az édeset és a savanyút is egyaránt szívesen fogyasztja, tehát a legbiztosabb, ha ultrahangra megyünk.
Mikor kell várandósan ultrahangos vizsgálatra mennünk?
Az első ultrahangra az 5. és a 10. hét között kerül sor, amikor az orvos megállapítja a méhen belüli terhesség fennállását és ellenőrzi a magzat szívverését. Az ultrahangot a 12. hétig jellemzően hüvelyen keresztül végzik el. Ilyenkor a magzat csupán borsószemnyi méretű, leginkább csak az életjeleit lehet észlelni, a neme még ekkor nem derül ki. Ezért is van az, hogy ilyenkor hüvelyi úton végzik a vizsgálatot, mert részletesebb képet ad, mint a hasfalon keresztül.
Kötelező ultrahangos vizsgálatra a terhesség 11-13., 18-20. és a 30-32. heteiben kerül sor. Az első és a második ultrahang vizsgálat a genetikai, amikor a fejlődési rendellenességek kiszűrése a cél. A 12. heti vizgálat során ellenőrzik a tarkóredő vastagságát is. Ekkor már van némi esély arra, hogy mondjon valamit a szakorvos a baba nemére vonatkozóan, de a 18. heti ultrahangon nagyobb az esély erre.
A nőgyógyász ettől függetlenül bármikor elrendelhet ultrahangot, ráadásul a kismama saját akaratából bármikor bejelentkezhet 3 vagy 4 dimenziós ultrahangra vagy babamozira.